Hétvégén Pestre kellett mennem, de a vasút működésén mindig meglepődöm, nem azon, hogy nem jár a vonat, mert, az előfordulhat, de, hogy az Internet korában, félretájékoztatnak, honlapon is, és a pénztárban sem tudják megy e az IC.
10 bejegyzés – 2013-03-17 – Rékasi
Ma a Nemzeti Ünnepünket soha nem látott ítéletidő zavarta meg, emberélet is áldoztatott. Furcsa ez, hiszen, a központi ünnepségek elmaradása akár mélyítheti is a szabadságra való emlékezést, ha áram híján kicsit gondolatainkkal maradunk. A másik ami feltűnhet, hogy milyen magasztos dolog azt látni a Híradóban –délre visszajött az áram- ahogy megmozdul az Ország! Nem hagynak senkit magára, egy kismamáért és babájáért példátlan összefogás történt, korházba jutottak, jól vannak! H’ál Istennek és az önzetlen embereknek akik segítettek. Azt hiszem István Királyunk büszkén nézné most az Uruszágot és a Népét! Ezek a katasztrófák, ha egyáltalán jók valamire, talán arra, hogy megmutassák, mennyire egymásra vagyunk utalva. Eleinknek betevője sem lett volna, ha nem fognak össze, minden szem búzáért keményen meg kellett küzdeni a természettel. Csak egy család tudott -együtt- gondoskodni az egyének megélhetéséről! Ma „elég!” „elég?” egy TESCO … Teccik érteni! „A legkissebb is számít …”
9 bejegyzés – 2013 03-15 – Rékasi
Ma egy ismerősöm -70 évhez közel- mikor mondtam neki, hogy ne dohányozzon mert nem egészséges, azt mondta: „Már 70 vagyok, mit érdekel mi egészséges, ha meg kell haljak tőle, akkor ennyi volt nekem kiszabva! Én olyan vagyok, mint Lábszár: nem fogadta el az új szívet, nekem se kéne! Ha ennyi volt kimérve, akkor annyi!”
Nem akarom elkiabálni, ezért még nem is verem nagydobra, de ha minden jól megy lesz munkám! És egy hatalmas dokumentumfotó anyagot is fel tudok dolgozni, amit csak görgettem magam előtt idő hiányában.
7 bejegyzés – 2013-03-13 – Rékasi
Régen, pláne nagy melegben szerettem egy jó seritalt meginni, mint Szindbád, nagy kajálások előtt és után. Ha ittam egy korty bort, a savam az égbe szaladt. Aztán a sok étel és a dohányzás elhagyása jól felhízlalt, kezdtem a Taxidermiában érezni magam. Így lassan 15 éve fogyókúrázom. Nagyon egyszerű és lassú módszerrel: kevesebbet eszem!
Itt, van újra… Tényleg mindig eljön, nem únja meg soha. Mindig elgondolkodtat, hogy nem véletlenül nevezik az újjászületés, az élet évszakának. A fotósoknak az ősz a kedvenc évszakuk –bár mindet egyformán szeretik- mert a színek ilyenkor a legszebbek.
Nemrég valaki azt kérdezte tőlem, hány fotóművész van Magyarországon, aki a művészetéből él. Mivel elég régen a szakmában vagyok és 20 éve vállalom a nélkülözést, de ragaszkodom ahhoz, hogy a főállásom a fotóművészet legyen –itt jegyzem meg a Szüleim „nyakán” élve-, tudtam rá válaszolni, imigyen:
Alkotó emberként keresztként -ajándékként?- hordom a hiperérzékenységet. Ha az évtizedek alatt nem fejlesztettem volna ki kezelési technikákat, ez a szenzibilitás gyakran az elviselhetetlenségig fokozódna. Gyakorlatilag egész nap „bömbölnék”, mint egy kisgyerek. Az ember pajzsot növeszt, hogy a könnyen terjedő hírek, ne szakítsák ki a szívét. Természetesen, nincs tökéletes technika, néha a világ rést üt a pajzson!
Nem volt ma túl vidám napom, Derecske város Polgármestere ma tájékoztatott, hogy a képviselő testület a 2013 évi költségvetés tárgyalásakor, forráshiány mindkét pénzügyi támogatás iránti kérelmemet elutasította.
Már régóta tervezem –mint mindenki- egy naplóféleség írásának elkezdését. Ennek legfőbb oka, hogy az írás megmarad! Mégis mért pont ma kezdtem el? Fogalmam sincs. Mert egyszer el kell kezdeni. Mért ne?