Itt, van újra… Tényleg mindig eljön, nem únja meg soha. Mindig elgondolkodtat, hogy nem véletlenül nevezik az újjászületés, az élet évszakának. A fotósoknak az ősz a kedvenc évszakuk –bár mindet egyformán szeretik- mert a színek ilyenkor a legszebbek.
A tavasz nekem a Nőt is jelenti, nem a Nőnap kötelező köszöntő-ámokfutása miatt, mert én ezt nem szokom túlzásba vinni. Nem csak a hormonok miatt, melyek ilyenkor férfiban felpezsdülnek, mert az bennem mindig pezseg. Egyszerűen a fények miatt. Ahhogy a sötét télből a fény világába lépünk. Olyan ez mint a szerelem, egyszer a semmiből felbukkan egy Nő, aki megváltoztatja mindennapjainkat, energiát, „életet” hoz bele. Nem a giccses ragyogásra gondolok, nem a negédességre. Inkább amilyennek gondolom Pilinszky szerelmi életét. Reményt jelent a fény a beteljesedésre, hogy az élet nem csak levés, hanem lehetőség. Bizonyítéka annak, hogy dönthetek, hogy nem csak sodor az élet. Bizonyíték arra, hogy az idő csak görget, de a falhoz nem ő vág!
5 bejegyzés – 2013-03-09 – Rékasi Attila
Vélemény, hozzászólás?