B4. – Az uruszágban nem van erő!!!

Nemrég valaki azt kérdezte tőlem, hány fotóművész van Magyarországon, aki a művészetéből él. Mivel elég régen a szakmában vagyok és 20 éve vállalom a nélkülözést, de ragaszkodom ahhoz, hogy a főállásom a fotóművészet legyen –itt jegyzem meg a Szüleim „nyakán” élve-, tudtam rá válaszolni, imigyen:

Egy emberről tudok, aki azt állítja magáról, hogy az autonóm művészi képeinek eladásából él. Ő is úgy tudta ezt elérni, hogy mindenféle munkákat megúnva –ahogy mondani szokták, éppen csak akasztott ember nem volt- kiment Franciaországba néhány portfólióval és ott figyelt fel rá egy galéria. Pont. Igen, ez nem sok 🙂 1 ember egy 10milliós országból.

Ha, őszinték vagyunk, ezt is csak bemondás alapján elhisszük, mert mondjuk én többször láttam, hogy a művészünk oktat fizetős suliban, ami lehet csak hobbi a részéről, de? –félre ne értse senki, nagy tisztelettel írok róla, mert örülök, hogy legalább egy ember van-

Néha én elszomorodom azon, hogy fiatal fotóművészként esélyem sincs, hogy a műveim eladásából megéljek, ha a műfaj közelében akarok maradni, akkor fel kell adni az elveket és tablózni, esküvőzni ezerrel, ami a nagy konkurencia miatt éjjel-nappali robotot kíván. Az okok közül most csak egyet említek, melyet a címben viccesen megfogalmaztam. Kis Országunk jócskán vihartépett a történelme által, mindig kizsigerelték, még amikor fenn lévőnek látszott a csillaga, akkor is. Talán Mátyás idején volt benne erő utoljára. Azóta a „jószágok, ha jöttek, mentek is – inkább mentek”! Ez azt eredményezi, hogy nincs erő a polgárságban –ha van egyáltalán ilyen- aki potenciális vevő lehetne. Még egy CD-t 5.000.-Ft-ért is ritkán tud megvenni, nem hogy egy fotóművészeti alkotást, ami 15.000.-Ft-ról indul. Pont.

4 bejegyzés – 2013-03-08 – Rékasi Attila

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük