Ma meglátogatott egy kamaszkori lány ismerősöm, aki régen nagy lelki társam volt. Az élete elszakított egymástól minket húsz éves korunk körül. Furcsa, hogy húsz év úgy eltelhetett, hogy alig beszéltünk és akkor is távolságtartónak tűnt. Jól elbeszélgetünk, de mintha még mindig lenne távolságtartás benne, remélem sikerül ezen változtatni, de ehhez az Ő akarata is kell!
Galériás kapcsolatom biztat, a koreai sikerrel, építi a kapcsolatokat, szeretne minket magyar művészeket megmutatni kint, én szeretném, ha vennének képet! – Rékasi
Ma egy grafikusművész barátnőmmel, kocsmatúrát tartottunk a debreceni éjszakában. Feledhetetlen élmény lett belőle. Az egyik debreceni kult helyen, szürreális élményeim voltak. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Fegyverneki Gergő barátom, aki alapító tagja a Fiatal Alkotók Közösségének, a héten díjat vett át Egerben egy irodalmi pályázaton, a tagság nevében gratulálok neki, csak így tovább!
Vajon lehet e az ember, mondjuk egy férfi boldog párkapcsolat nélkül? Először is mit nevezhetünk boldogságnak? Nagy valószínűséggel –így gondolom- a teljességet. Ha az ember az életét úgy éli meg, hogy az teljes, egész, kerek!
Ma egy barátnőmnél voltam, aki szerelmi bánatban szenved. Csúnya egy „betegség” az biztos! Borzalmas állapotban találtam, zokogott, reménytelen és boldogtalan volt. Eszembe jutott, a „tüneteket” látva, hogy vajon hány ember van Magyarországon, aki egyedül van az miatt, hogy nem meri felvállalni ezt a „fájdalmat”! – Rékasi
Ma jutott eszembe megint, hogy mennyire gyorsan telik az idő! Még most kezdődött az év, de már mindjárt vége az áprilisnak, azaz kis túlzással 1 hónap múlva művésztelep! – Rékasi
Nem törvényszerű, hogy vasárnap húsleves legyen nálunk, apám miatt mégis általában azt főz a mama. A maiban pulykaszárny is főtt.
Fotóztam egy 2 megapixeles Samsung okostelefonnal, meglepődtem, mennyire jó lett a kép, csak úgy vaktában lőttem az ismerősöm telefonjával az utcán, ma küldte át!
rekasi-attila-blog-1
– 22. bejegyzés – 2013-04-12 –Rékasi
A hosszúra nyúlt tél kezd múlni, úgyhogy újra tudok esténként sétálni a szabadban, ami nagyon hiányzott már,