Vajon lehet e az ember, mondjuk egy férfi boldog párkapcsolat nélkül? Először is mit nevezhetünk boldogságnak? Nagy valószínűséggel –így gondolom- a teljességet. Ha az ember az életét úgy éli meg, hogy az teljes, egész, kerek!
Én hajlamos vagyok azt mondani, hogy ez művészet nélkül elképzelhetetlen, de tudom, hogy az embereknek nem lehet megmondani a tutit. Sokan mondják, a hajléktalan élete –nem általánosítva, de általánosságokat figyelembe véve- borzasztó! Bizonyos elemeiben gondolom az is. De például én, bele tudom magam érezni annak szépségeibe is, pl. korlátlan szabadság megélése, de most nem ez a lényeg! A lényeg, hogy ha a hajléktalannak az az élet a teljes és kerek, akkor nem mondhatjuk azt, hogy az nem lehetséges! Ha egy ember élete társ nélkül is kerek és egész, ha harmóniában él, az teljességként hat a külső szemlélőre! Felmerül a kérdés, ha egy ember nem él harmóniában Önmagával és a világgal, vajon alkalmas e arra, hogy társat találjon, vajon megérzi e az a másik, hogy ő csak „pirula”. Vélt gyógyír egy lelki problémára.
Vélemény, hozzászólás?