B32 – Allergia és Dosztojevszkij

Pár éve kezdődött. Azt hittem vicc. Most már tudom, nem vicc! Egyébként vicc, a természet, vagy Isten (kinek, kinek világnézete szerint) nem kis iróniája. A poén lényege:  a nyugati ember nem tisztelte eléggé a természetet – ezt azonosíthatjuk Bűnként- és megkapta ezt a megalázó (nyár közepén úgy élni mint egy Influenzás) betegséget – amit azonosíthatunk Bűnhődésként. No persze az élet ismétli önmagát, itt sem azok bűnhődnek, akik vétkeztek, lásd Gulág.

Abba bele sem merek gondolni, hogy mondjuk ez az egész egy jó biznisz, mert az a gazdaságpolitika adja el nekünk az orvosságot, amelyik valószínűleg a problémát okozta. Nem csak azért nem mondok ilyet, mert az összeesküvés elméletek általában kevés bizonyítékkal támaszthatók alá, hanem azért is, mert azért ez a „jelenség” azért ennél bonyolultabb, például az Ókorban is voltak allergiások, ha jól tudom, mint ahogy Bűnösök is!

No, meg hát legyünk pozitívak, nézzük a jó oldalát, az allergiának köszönhetően megint tanultam valamit! A fuldoklás okán tőlem szokatlanul már hajnalban, fenn voltam, így a parlagfűvel foglalkozó rádióműsor részletből megtudhattam, hogy a kukorica ritka térszerkezetű növény! Ezt vidéki gyerekként persze sejtettem, törtem egyszer kukoricát. Azt azonban nem tudtam, hogy szaknyelven így mondják.

KÉP-ÍRÁS 1. – Rékasi Attila: Ellenfényben

 

rekasi-attila-ellenfenyben01

Rékasi Attila: Ellenfényben

A bemutatott fotográfiám címe, Ellenfényben. A felvételt egy fotósétán készítettem Derecske határában 1999 nyarán. A Színek, formák, hangulatok című egyéni kiállításom anyagán dolgoztam, melynek egyik témája a természet. Nem vagyok természetfotós, számomra a természet „csak” alapanyagként szolgál, egy kiszemelt részletéből komponálok képeket. A színes felvételek készítésénél is igyekszem monokróm témát keresni, egy-két domináns színnel, kerülöm a tarkaságot! 100 ASA érzékenységű színes nyersanyagot fűztem Nikon FE-2 típusú kamerámba és nyakamba vettem a határt. Egy kis folyó rozoga hídjához értem, ekkor figyeltem fel a pasztell zöld, csónak alakú kis levelekre és a nekik sötét tónusú hátteret adó vízinövényre. Éppen ezt kerestem! A víz miatt nem tudtam elég közel menni a néhány centis levelekhez, ezért a 2,8/100 mm-es Nikon portré objektívem használata mellett döntöttem. Szokásomhoz híven nem exponáltam azonnal, figyelmesen körbejártam a témát, amit ezúttal sem bántam meg, ugyanis a hídra fellépve olyan látvány fogadott, amitől kár lett volna megfosztani a képet. A fátyolfelhő mögé bújó, intenzíven sütő napkorong fénye visszatükröződött a víz felületéről különös ezüstös csillogással, apró glóriákkal övezve a növényzet vízfelületre kiülő leveleit. A probléma az volt, hogy a jelenség csak egy foltban volt látható, az általam kiszemelt kompozíció felett egy méterrel. A keresőben figyelve a képkivágást hátraléptem és lassan leguggoltam a fényfoltot a kompozíció kívánt részére irányítva. A fix gyújtótávolságú objektív használata miatt a képkivágást előre, hátra mozgással véglegesítettem. A képet úgy komponáltam, hogy az előtérben lévő zöld levelek tömege kisebb részt foglaljanak el a képtérből, mint a sötét vízinövény. Következett az expozíció meghatározása, az erős ellenfény miatt az FE-2-es automatikája f:8-as rekeszhez, 1/1000 záridőt akart exponálni, természetesen nem engedtem neki, korrekciót alkalmaztam. Manuálra állítottam a gépet, a mélységélesség miatt a rekeszhez ragaszkodtam ezért a záridőt 1/500-adra állítva túlexponáltam a felvételt, hogy a víz tükre alatti növénystruktúrában is legyenek részletek. A felvételt, a képet meghatározó ellenfényről neveztem el. Időközben a képet több országos kiállításra is bezsűrizték.  –  Rékasi Attila

B31 – Másodpéldányok!

Nem férek a műtermemben a másodpéldány (kettő van nekem belőle) fotós könyveimtől, újságjaimtól zömmel fotóművészeti katalógusok, fotóprospektusok, Canon, Nikon stb. Fotóművészet, fotográfia, fotóArt és fotó újságok, fel fogom rakni az apróhirdetés rovatba, itt a www.rekasifoto.webleg.hu portálomon. Ennek kapcsán eszembe jutott, egy Barátom véleménye, miszerint, már nem olvasnak az emberek, tehát nem fogom tudni eladni őket. Igen azt én is tapasztalom, hogy ha olvasnak is a mai fotós kollégák, inkább a neten, de azért egy művészeti katalógust lapozgatni csak jobb eredetiben, mint egy szkennelt változatát! Ja, igen vannak Lakáskultúra és Ezermester újságaim is eladók és irodalmi folyóiratok!

B30 – M.

Ma meglátogatott egy kamaszkori lány ismerősöm, aki régen nagy lelki társam volt. Az élete elszakított egymástól minket húsz éves korunk körül. Furcsa, hogy húsz év úgy eltelhetett, hogy alig beszéltünk és akkor is távolságtartónak tűnt. Jól elbeszélgetünk, de mintha még mindig lenne távolságtartás benne, remélem sikerül ezen változtatni, de ehhez az Ő akarata is kell!

Pisti vicces!

A 2002-es szentesi Fotóművészeti Nyári Egyetemen, ismerkedtünk meg Nagy István szentesi fotóművésszel, akivel azóta is töretlen a barátság. Aki ismeri tudja, hogy örök fiatalos kinézettel (15 éve ismerem úgyanúgy néz ki!) huncut fénnyel a szemében él a mi Pistánk, tehát első pillanatra láttam, jól ki fogunk jönni! Egy kattintás ide a folytatáshoz….