Tihanyra fel, avagy nem lesz ez egy kicsit sok!?

A Rovás Akadémia Művésztelepére készülve, azon gondolkodám, nem e lészen sok egy nyári szezonra három művésztelep? Baján Nemes Pista festőművész Barátom mesélte, hogy ő májustól Szeptemberig művésztelepeken él! Én is élnék szívesen, de az utazás és a máshol alvás, mer nem szórakoztat annyira mint ifjú koromban, de egyszer élünk 🙂

B46- Válság?

Egyre több ismerősöm, panaszkodik a rossz gazdasági helyzetre és mondja azt, hogy Magyarországon, nem lehet élni, nincs munka, ha van kevés a bér. „El kell innen menni” „Ha lehetőségem lesz, azonnal külföldre megyek dolgozni”. Próbálom védeni szegény kis Uruszágunkat, és szerencsére arra az érvemre, hogy nagy ajándék József Attilát eredetiben olvasni, azért a többség azt mondja, hogy ez igaz!

B45- Veréb, kenyér, kutya

Jancsi barátom birtokán, a fatároló hódfarkú cserepeiről egy veréb dézsmálta a házőrző Puli kutyatáljának tartalmát. A jól tartott kutyus a húst eszi ki a tálból a kenyeret általában otthagyja későbbre. Elnéztem a verebet, milyen nagy körültekintéssel, óvakodva csipkedi az ázott kenyeret. Nem árt az óvatosság, de azért győzőt az éhség! Így vagyok én a nőkkel!

B44- Erdő, Akác, Madárdal

Sétámból hazatérvén a konyári útfélen egy akácerdő mellett haladt el az utam. Felejthetetlen élmény volt, a nap egyik fénypontja, Árnyak között szórt fény játszott az akáclevelek datolyaalakú levélfüzéreivel, látni lehetett a hűvöst! Madarak daloltak, a csöndben és mint egy gyerek szemléli a világot, fel kellett néznem a lombokra. Talán ilyesmikre mondják a költők, hogy idill!