Sétámból hazatérvén a konyári útfélen egy akácerdő mellett haladt el az utam. Felejthetetlen élmény volt, a nap egyik fénypontja, Árnyak között szórt fény játszott az akáclevelek datolyaalakú levélfüzéreivel, látni lehetett a hűvöst! Madarak daloltak, a csöndben és mint egy gyerek szemléli a világot, fel kellett néznem a lombokra. Talán ilyesmikre mondják a költők, hogy idill!