Ma a Nemzeti Ünnepünket soha nem látott ítéletidő zavarta meg, emberélet is áldoztatott. Furcsa ez, hiszen, a központi ünnepségek elmaradása akár mélyítheti is a szabadságra való emlékezést, ha áram híján kicsit gondolatainkkal maradunk. A másik ami feltűnhet, hogy milyen magasztos dolog azt látni a Híradóban –délre visszajött az áram- ahogy megmozdul az Ország! Nem hagynak senkit magára, egy kismamáért és babájáért példátlan összefogás történt, korházba jutottak, jól vannak! H’ál Istennek és az önzetlen embereknek akik segítettek. Azt hiszem István Királyunk büszkén nézné most az Uruszágot és a Népét! Ezek a katasztrófák, ha egyáltalán jók valamire, talán arra, hogy megmutassák, mennyire egymásra vagyunk utalva. Eleinknek betevője sem lett volna, ha nem fognak össze, minden szem búzáért keményen meg kellett küzdeni a természettel. Csak egy család tudott -együtt- gondoskodni az egyének megélhetéséről! Ma „elég!” „elég?” egy TESCO … Teccik érteni! „A legkissebb is számít …”

9 bejegyzés – 2013 03-15 – Rékasi