Disznótor, avagy a sajtó hatalma

Életem első fotóriportjára mentem, egy iskolai disznótorról kellett tudósítanom. Megyek be az épületbe, jön elém az egyik tanár,

engem nem tanított, de unokatestvéreimtől hallottam, milyen nagy hatalmú, tiszteletű igazgató Ő valójában. Ennek megfelelve ripakodott rám, idegen suhancra -akkor mindössze 20 éves lehettem és elég fitalosan öltöztem, farmer, pufidzseki- Hova lesz a menet, hova lesz a menet fiatalember!?
Mindig is önérzetes ember voltam, úgyhogy, már tolult fel bennem, egy miközehozzá, de Édesanyám komoly nemvelésben részesített, így mosolyogva kezetnyújtottam:

Jó napot, Rékasi Attila vagyok a ……Hírek fotóriportere a disznótorról jöttem tudósítani.

Az a nagy méltóságú ember hirtelen így szólt:

Ó, művész úr, melyik ablakot nyissam, honnan szeretne fényképezni? Az emeletre, tessék, onnan legjobb a kilátás!

És mint egy kolibri röpködött körülöttem, nos hazudnék, ha azt mondanám, nem hízott a májam. MAi szemmel, pedig azt mondom, hogy azért akkor még tisztelték a sajtót. Kuriózum volt, ma már dömping!

Rékasi

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük