Az autodidakta ismeretelsajátításról

Kezdő fotósok gyakran kérdezik tőlem, hogy lehet elindulni a fotozás megtanulásának rögös útján, ha nincs lehetőség intézményes körülmények között tanulni (nem megfeledkezve azokról, akik nem is szeretik a kötöttségek miatt az iskolába járást).
Az “iskolakerülőknek” marad az autodidakta tanulási módszer! Természetesen azt be kell látni, hogy az a nézet, miszerint bárki tud fényképezni (a digitális világban ez a szemlélet tovább erősödött) szerény véleményem szerint NEM IGAZ!

“A fényképezés tudomány” ,aki ezt nem hiszi, menjen be egy könyvtárba és nézzen utána, hány könyv foglalkozik a fotózás technikájával.
Felhívnám a figyelmet, hogy amikor a Homo Digitalis, a cyberfényképész nekiesik a köréépített látvány fotózásának, a képet technikai értelemben, a drága pénzen megvásárolt, az uniformizált fogyasztói igényeket kiszolgáló “digigépe” készíti.
A fényképezés ott kezdődne, amikor a fotográfus, fotóművész a technikai tudását alkotó módon felhasználva, maga határozná meg a felvétel körülményeit és nem a gépre, vagy a véletlenre bízná a beállításokat.

Ennek a szintnek az eléréséhez, már komoly tanulmányok folytatására van szüksége a képáhítónak!

A fényképezési tudományok elsajátításának két pillére, (akárcsak más tudományoknál):

– ELMÉLET
– GYAKORLAT

Az autodidakta tanulási módszer esetében mindkét pillér építése közben nagy hasznát vesszük a szakkönyveknek, melyeket általában nagy tudású bölcs emberek, a téma avatott ismerői írtak nekünk, azzal a szándékkal, hogy ne feleslegesen pocsékoljuk a filmet (az energiát, vagy a biteket).

A könyvekből, nagyon hatékonyan lehet ismereteket elsajátítani!!!

Az egyik legegyszerűbb, leggazdaságosabb, legélvezetesebb (szerintem) módja a tanulásnak.

A fotózás tudományának elsajátításában legelső lépcsőnek tartom az elméleti ismeretek megszerzését:

EZT NEM LEHET MEGÚSZNI!!!

Ráadásul nem is érdemes, mert később a gyakorlatban megbosszulja magát, ha nem tudunk eleget!

Nem beszélve arról az elvárásról, “Az amatőrség, nem kell, hogy feltétlenül dilettantizmussal párosuljon!”

Azt szoktam javasolni a hozzám fordulóknak, hogy mindenek előtt alapozzák meg szaktudásukat, olvassanak el minden fotós szakkönyvet, amihez csak hozzá tudnak férni (a tudás hatalom).

Igen ám, de manapság mindenki rohan (még a fiataloknak sincs ideje olvasni), kinek van itt ideje, DVD-nyi betűhalmazon átrágni magát!

Rendben van, megértem!

Nos, ilyen esetekben szoktam javasolni, néhány általam alapműnek tekintett írást.

Ha valaki rövid idő alatt akar sokat megtudni a fotózásról, az feltétlenül olvassa el:

Dr. Sevcsik Jenő: Fényképészet című könyvét (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1980).

Jenő bácsi a magyar fotográfiai szakirodalom kiemelkedő alkotója. Fizikusként kellő tudományos alapossággal, ugyanakkor a témához mérten közérthetően ír a fényképezésről.

A mű szinte az egész technikai kérdéskört átfogja, kevés hasonlóan informatív könyvel találkoztam.

Nyugodtan tekinthetjük bibliaként, ha minden ismeretet elsajátítottunk belőle, hozzáfoghatunk a gyakorlatban is kipróbálni frissen szerzett ismereteinket.

Jó olvasást kívánok mindenkinek!

Ha a sors kegyes lesz hozzám, és mutatkozik rá igény, írok még könyvajánlót, és igyekszem gyakorlati tanácsokkal is szolgálni a hozzánk látogatót.

Rékasi Attila

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük