Fiktív naplórészlet -vázlat egy fotósorozathoz-
„A szárnyas idő elrepül!” mondja a költő.
Könnyű azt mondani, de megélni!
Jövőre 40 esztendős leszek.
Hüpp, hüpp!!!
Ilyenkor meg szoktak állni, visszatekinteni, íme:
Istenem, hogy elrepült az utóbbi 10 év, mintha egy év lett volna. Pedig igyekeztem úgy élni, hogy ne rohanjak.
Nem vidám téma, ez az öregedés 🙁
Félreértés ne essék, szép életem volt eddig -s remélm kicsi még adatik-.
Nem lenne őszinte elhallgatni, hogy bántottak sokan, nem igazán értettem, mert én igyekeztem nem bántani senkit. Persze az élet nagy forgatókönyv író, és akaratomon kívül néhányszor megbántottam én is másokat, de ha ezt észrevettem, azonnal elnézést kértem.
Ami erőt adott, hogy talán többen szerettek, és ez a lényeg!
Fantasztikus Barátokat kaptam az élettől, ezért is nagyon hálás vagyok.
Persze ijesztő belegondolni, hogy jó esetben annyi van hátra, mint ami eltelt, mert nagyon szeretem ezt a földi létet, minden kisszerűsége ellenére. Sajnálom, hogy ennyire műanyag ez a kor, hogy sokszor inkább kór, kicsinyes, bagatell, kisstílű, pitiáner, de igyekszem a jó oldalát megtalálni és a maximumot kihozni belőle.
Még jó, hogy itt van nekem az alkotás!