Gyerekkorom óta érdekel a lakókultúra vizuális vonatkozása. Ezt az érdeklődést Édesanyámtól örökölhettem, mert a családban Ő a lakberendező. Mindig –szegénységünk ellenére- nagy gondot fordított a lakókörnyezetünk „kinézetére”.
Úgy a lakásban min a kertben. Sokoak szerint a paradicsomban élek, azért nem akaródzik elköltözni Szüleimtől! J Amikor már megengedhette magának járatta a lakáskultúra újságot, amit mindig örömmel forgattam én is. Sokmindent megfigyeltem a folyóiratban, de mindig kerestem a, képeket a falon. Ezt a szokásomat a legénykorba lépve és egyre több háztartásba eljutva is megfigyeltem.
Évek óta szomorúan nézem, a szocializnus, tehéntúrós plakátos, szalmaképes, PopCorn poszteres időszaka után, a polgári életmód terjedése mennyire nem hozza magával a képi kultúra fejlődését. Millókat költenek minden házalkotó „elemre” a vízcsap is több tízezer forint, de –tisztelet a kivételnek- legtöbb helyt beérik néhány „lézercicával” a falon!
Sok töprengésem sok okot talált. Ma az jutott eszembe, hogy a televízió is lehet ok, ami minden lakásban ott van. Ontja a képeket, lehet többet is mint ami egészuséges lenne. Lehet ezért nem kívánunk képeket az otthonainkba? No persze a lézercicát ez nem magyarázza! Vagy nagyon is?
Rékasi
Vélemény, hozzászólás?