B13 – A Pápa álma

A Pápa szó hallatán nekem először a város jut az eszembe, ami jelzi, hogy nem vagyok a szó klasszikus értelmében katolikus. Zárójelben jegyzem meg a 13-ik bejegyzés felvállalásával az is kiderült, nem vagyok a szó klasszikus értelmében babonás sem!

Ezek okán csak félszemmel figyeltem a pápaválasztást, az előző pápa tevékenysége különösebben nem ragadta meg a figyelmem, „aszem” kritikusai erre mondták, hogy nem volt elég karizmatikus. A fehér füst felszállta utáni első fotó, Ferenc Pápáról mosolyt csalt az arcomra –bocsássa meg nekem- szakállzatbani látványa okán, talán nem is én vagyok rosszindulatú. A Vatikán is modernizálódik, biztos van sztájlisztjuk (itt a liszt érzékenység egy új válfaja szokott nálam megjelenni-látva egy-együk tevékenységét-), mert a második fotón már meg volt borotválkozva, az egyházfő. Nekem nincs sztájlisztom, művésztelepen a második hét derekán telepvezető barátom szokota ezt a pozíciót betölteni, mikor imígyen szol: “Atikám, hogy nézel ki? Borotválkozz már meg!!!” No persze, mivel én nem vagyok pápa, általában nem szoktam szót fogadni 🙂

Természetesen az első benyomás fontos, de a lényeg, hogy az ember mégiscsak -általában- a cselekedeteiről ismerszik és ítéltetik meg (h’ál Istennek)! Most is így történt! Az új Pápa viselkedése és első beszédei számomra karizmáról tanúskodtak. A világbéke, az emberek közötti egyenlőség, a szegények felemelése, a pénz hatalmának eltörlése számomra is rokonszenves eszmék! Álmok?

13 bejegyzés – 2013-03-25 – Rékasi

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük