A fullframe érzékelős gép cél minden „komoly” DSLR fotósnak. Itt jegyzem meg, hogy véleményem szerint a technika egy fontos dolog, de kezdőknél én fontosabbnak tartom a szakma megtanulását, mert aki „jó” képeket készít és készített soha nem a felszereléstechnika miatt volt sikeres, bár az is igaz, hogy a technikának vannak képalakító tulajdonságai, ami része fotográfiai eszköztárunknak, de nem olyan összefüggésben mint sokan gondolják.
Ezen a „tituluson”, se sértődjön meg senki, nem az én találmányom, de szerintem a lényegisége miatt kifejező, ezért használom. Mint a névből is sejthető, ennek a rétegnek nem érdemes sok pénzt költeni véleményem szerint a kamerára, a gyártók a pixelháborúval örjítik az amatőröket, de ezzel az esetek többségében, csak ártanak a képminőségnek, mert ugyanakkora hellyre mégtöbb képpontot szuszakolnak, ami növeli a képzajt!
Tehát, ha lehet minél kissebb pixelszámút vegyünk, ez a paraméter csak a kép nagyíthatóságára van hatással, aki nem készít A/4 es mérettől nagyobb papírképet, annak az 5 megapixel bőven elég!
Csak világmárkát vegyünk, ha lehet az első három közül valamelyiket márkát nem írok, a reklám miatt! Nagy márkából a legolcsóbbat is bizalommal megvehetjük!
Ide kapcsolódva hamarosan írok egy cikket, a kompaktok képminőségéről, ezt a cikket folytatva!
Rékasi
p
Erre a kérdésre a válasz, hogy először tisztázza magával, hogy mi a célja a fotózással, a három alaptípusnak más-más felszerelés szükségeltetik:
Az esetek többségében, kell! Fényviszonyoktól és fényképezőgépünk érzékenységétől is függ. Ha biztosra akarunk menni, inkább kapcsoljuk be a vakut! Ha van lehetőségünk készítsünk vakuval és vaku nélkül, ebben a sorrendben felvételt!
Ez a kérdés nagyon attól függ, hogy mire használjuk a fotóinkat és meddig szeretnénk megőrizni azokat. Ha unokáinknak is szánjuk felvételeinket, akkor a film, biztosabb megoldás, mert létezik fizikailag és bármikor beszkenneltethetjük újra -itt jegyzem meg,hogy a színes filmek sok esetben már 10 év után elkezdenek tönkremenni, a feket fehér időtállóbb- a digitális felvételek tárolása, kevésbé biztonságos, a témáról itt olvashatsz:
Nos szeretünk ezen romantikázni, de a digitális ma már jobbnak tűnik sok szempontból, ahogy mondani szoktam, ha Daguerre mester annak ideján fel tudta volna találni egyből a digitális fényképezést, nagy valószínűséggel nem áztatta volna magát a higanygőzben 🙂
Lényeg: Nincsenek rá objektív mérések, eleve szubjektív kérdés, de ha a szemcsézet kinézete is fontos, akkor esetleg érdemes a filmmel kísérletezni.
A megoldás a megvilágításban, fénymérésben stb. van szerintem, a nyersanyag az másodlagos lehet sok esetben, bár fontos kérdés, de ezt egy mondatban nem lehet megmondani, ehhez kell a tapasztalat a rutin és ki kell próbálni neked melyik tetszik!
A portréfotózásnál sem lehet receptet adni a gyutávra és távolságra, mert függ a modelltől, fényektől, géptől, nyersanyagtól, a tőzsde állásától 🙂 nem attól nem, csak vicceltem, de tényleg soktényezős!
Gyakorlatozni kell, az biztos, hogy az esetek nagy részében a 70-400 mm tartományt „illik” használni! Jobban mondva, ezek optikai tulajdonságai illenek a tematikához, azaz a teret, úgymond „összetömörítik” ami a legtöbb esetben jót tesz a portrénak és a háttér is életlenebb a felvételen, nem vonja el a figyelmet a modellről!
Példa egy fotórészlet felnagyításával, a bal oldali kép síkszkennerrel, a jobboldali fotólabori filmszkennerrel készült!
Fotónegatívjainkat mindíg szaklaborban szkenneltessük be és úgy tároljuk, ennek minősége jobb, készítettése olcsóbb!!
Ha megnézzük a példaképet, láthatjuk, hogy a filmszkenner nemcsak élesebben olvas be, de kontrasztosabb, „tisztább” a kép!
Természetesen, sőt, nagyon hangulatos felvételek készíthetőek, de a gép vízmentesítéséről gondoskodni kell, mert a vízáló kamerákon kívül nem bírják a vizet, meghibásodnak attól!